Hát pedig de!
Mert van az a létállapot, mikor az egyszeri kötögető rájön, az élet már nem élet cowl nélkül. Gondolkozik*, tervezget*, fonalat fon, megköti, szörnyülködik. Túl hosszú, túl keskeny, túl vékony. Kukába sarokba vele!
És akkor újra nekikezd. És akkor boldog. Mert pont jó a hossza, a szélessége, a vastagsága.
*mer' ugye sokkal egyszerűbb lenne az adott minta-adott fonalvastagság kombót követni, de ugye egyszeri kötögető ennél sokkal szertelenebb...
