Gondoltam egy merészet és előszedtem ezt a szintén házi festésű Rikker csipkét, hogy majd jól összecérnázom vele.
Az előszálat 3 adagban gombolyítottam fel, hogy könnyebb legyen kezelni a fonásnál és mikor az első végére értem, nem bírtam tovább, cérnázni kezdtem. Csak cérnáztam, cérnáztam, gyanús volt, hogy ez rengeteg fonal lesz, ha az egészet ilyennek akarom...
Lemértem, megütötte a 'maradhat' mércét, úgyhogy mivel a maradék gyapjú két adagban figyelt, adott volt, hogy azokat egymással dolgozzam össze. Így is lett:)
Egyik se a legjobb fotó, szenvedni fogok én még a színhelyességgel, főleg mivel közös kendőbe szeretném összedolgozni őket.
Apropó, kendők. Az idei tizenharmadikat leláncoltam hétvégén és már javában kötöm a tizennegyediket. Megbízható pszichológusok elérhetőségei jöhetnek priviben, főleg, ha a szenvedélybetegekre szakosodtak! :)
Úgy tűnik, ami Marcsinak a zöld, az nekem a lila. Mert hogy nagyon meg kell erőszakolnom a festékek akaratát, hogy ne lila-mályva legyen a végeredmény.
A bal szélső rendben van, azt belegyömöszöltem a középső lilának a festővizébe. Balról a másodikat vörös alapon zöldnek és narancsnak akartam, erre föl lett ez. Középső is rendben van, nagyon is, totál bele vagyok szerelmesedve, stóla lesz belőle. Jobbról a másodikat... hát azt a mályvásat megint csak vörösesnek akartam, de irtó klassz lesz szerintem megkötve kendőnek. (Jaaa, előbb meg is kell majd fonni:) A jobb szélső is okés, direkt ilyen fekete-szürke-fehéret akartam, jó párost alkot majd a múltkori nagyonszínes fonallal.
Van az úgy, hogy ha ránézünk egy párra, rögtön látjuk, hogy egymáshoz illenek és csodásak együtt. És van az úgy, hogy külsőre egyáltalán nem passzolnak, mégis kiegyensúlyozott és szenvedélyes kapcsolatban élnek.
Valahogy így mehet ez fonaléknél is... Hát ők itt ketten elsőre nem passzolnak, de a fejemben annyira összekötődtek, hogy csak reménykedni tudok, nem fogják egymást ölni életük végéig. Mert én biza' megfonom az barna-zöld felét és összecérnázom azzal a Rikker csipkével!
Nagyon rég tervezem ezt a tutorialt, körülbelül azóta, hogy ezt a képet megvarrtam anno. Végül is csak egy évembe telt, mire elkészült, de itt van, remélem, hasznos lesz!
Szeretném leszögezni, hogy ez csak az én módszerem, én így csinálom, biztos lehet másképp/szebben/egyszerűbben is. Mindemellett leszögezném azt is, mert hetente belefutok legalább egy ilyen témájú levélbe: nem, nem feltétlen olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, legalább egy kis szabadgépitűzéses előélet nem árt hozzá, bár elismerem, hogy vannak őstehetségek.
Na akkor lássuk a medvét.
Először is kell nekünk egy fotó, nagyjából mindegy milyen.
Az ingyenes picasa programmal gyorsan és egyszerűen átalakíthatjuk ceruzarajzzá (de nyilván lehet más képalakító programokat is használni, a lényeg, hogy meglegyenek a segédvonalaink).
Ha ez megvan, nyomtassuk ki.
Egy vastagabb filccel emeljük ki a főbb vonalakat, amiket szeretnénk megrajzolni varrógéppel.
Én a legszívesebben lepedővászonra dolgozom, ennél a legkönnyebb átmásolni a rajzot.
Tegyük alá a képet és egy vízre illanó filccel másoljuk át.
Ezután tegyünk a vászon alá papírvetexet, olyat, ami merevebb, tartása van. Gombostűzzük össze viszonylag sűrűn.
A varrógépünknél szükség lesz egy stoppoló/hímzőkarra, illetve le kell eresztenünk az anyagtovábbító fogakat. Bizonyos típusoknál tartozék egy kis műanyaglap, amit a fogakra téve kiiktathatjuk a működésüket. Opcionális, de én nagyon szeretek kesztyűben varrni. Párszáz forintba kerül a munkaruha-boltban, kis tapadótappancsok vannak a tenyerén, így könnyebben mozgatom az anyagot. Fontos még, hogy alulra-felülre ugyanazt a színű cérnát fűzzük be. Alapszabály, hogy a varrás elején-végén eldolgozzuk a cérnát. Én ehhez nagyon pici területen szoktam pár öltést végezni, majd meglátjátok a videókon.
Ha ez megvan, kezdődhet a móka. Úgy döntöttem, a hajjal kezdem, ott nagyjából mindegy, hogy dolgozom. Kiemelném, hogy ez azért nem szolgamunka, a szó nem felvágós módjában alkotás, így éltem az alkotói szabadsággal. Kingának ugyan nincs frufruja, de hülyén nézett volna ki, ha hátrafogott hajjal rajzolom meg, így kapott pár szál hajat a homlokába. :))
Ha ez megvan, jöhet az arc. Szerencsére a programmal elég stilizált, így nem kell minden vonást megrajzolni. Alapvetően a vonalakon 3-4-szer szoktam átmenni a géppel. Az egésznek a titka a kéz-lábsebesség összehangolása, de higgyétek el, ez csak gyakorlás kérdése!
Most jöhet a pulcsi. Előbb megint a határozott vonalakat rajzolom meg, ezután jöhet a kitöltés. Szerencsétlenségemre elég sokféleképp strukturált ruhát viselt Kinga aznap, így másféle módszerrel varrom ki az egyes területeket. A pulcsi simakötött felén hosszanti, majdnem párhuzamos, kissé hullámos vonalakat választottam, a pulcsi szélét erre merőleges hullámos vonalakkal töltöm ki.
A pólót kicsi, körkörös vonalakkal színezem ki.
Amit még meg szeretnék mutatni, az a betűkvarrása. Bevált nekem az a módszer, hogy háromszor megyek át a vonalakon, jobbra-balra-jobbra és aztán ugrok a következő szóra, a pöttyöket-vesszőket a betűk tetején pedig utólag varrom ki. Így van a legkevesebb eldolgozandó cérnaszál:)
Készen is vagyunk, most igyekezzünk minden kilógó cérnaszálat levágni:)
Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy alaposan átáztassuk az anyagot hideg vízben, hogy kioldódjon belőle a sok filcnyom és hagyjuk, hogy megszáradjon.
Hát ez lett belőle:))
Ha van kérdésetek, szóljatok, igyekeztem részletes, de nem túl szájbarágós lenni.
Sűrű ez a szeptember, már ami a HKK-s (Hírös Kötő Klub) névnapokat illeti, úgyhogy az elmúlt két hetet stikában ajándékgyártással töltöttem. Szerintem egész jól sikerült elhitetnem a lányokkal, hogy kezemben fonalak és tűk helyett legtöbbször könyv van:)
Van, akinek horgolt virágos nyaklánc jutott pici swarovskival (mert a csillogás mindig kell!:)
Van, akinek az időközben betelt projektfüzete kapott váltást sk füzetborítóval.
És van, akinek az ajándéka sokat késett, de a héten jövök róla fényképes-videós tutoriallal:))
... mert zajosak a képek, mert megcsavarodott az egyik kesztyű a kezemen és nem vettem észre, mert az egyik rövidebbnek tűnik a fonal egyenetlensége miatt...
... de szeretem, mert ez az első fonal, amit Gusztimon fontam, mert a mintát magam "improvizáltam", mert az egész nincs öt dekányi és kész lett cirka 3 óra alatt, mert van egy pont ugyanilyen színű gyári sálam, ami szintén egyenetlen fonalból készült...
... kellenek a nem túl tökéletes képek, blogbejegyzések és napok. Mert a hibák emberiek és szerethetők. Szerintem. :)
Ez a kendő teljes mértékben sk. Az alpaka gyapjút még hónapokkal ezelőtt vette Anett nekem a Fonókában, megfontam és már akkor is tudtam, hogy valami Shaelyn-féleséget akarok kötni belőle. Mivel idén mindketten neves szülinapot ünneplünk anyuval (én 30, ő 60), hát neki kötöttem. Szégyen, de nem volt még kötött kicsikatósága. Igaz, van még idő a szülinapjáig, de már most megkapta, használhatja, ha hűvösebbre fordul az idő.
(azért már előre lebizniszeltem vele, hogy időnként lecsaphatok rá :D)
Bizony, szegénykém elég hányattatott sorsú kendő. Pedig szeretem, de nem nőtt annyira a szívemhez, heteket várt a blokkolásra, heteket a fotózásra (július 26-án fejeztem be). De itt van!:)
A fonalat magam festettem (egyágú Rikker), a mintát (majdnem) improvizáltam. Egyszerű, de nagyszerű, remek lesz ősszel egy fehér inggel, farmerral.
Köszönhetően Antsi barátnőmnek, aki múlt héten meglátogatott, újra fontam! Meg akarta nézni Gusztit és hát pőrén mégse találkozhatnak, így gyorsan elkezdtem a csupaszínes előszálat megfonni.
Hát... szerelmes lettem az előszálba! Szuper festeni, szuper fonni és ha lehet, még puhább a belőle készült fonal, mint a szalaggyapjúból (jó, tudom, ez nem lehetséges, de akkor is!:)
A végeredmény 118 grammnyi, 675 méteres nagyonszínes fonal. Buci ihletése alapján azt tervezem, hogy festek hozzá egy szürke-fekete gyapjút, megfonom és kötök belőlük egy csíkos kendőt és hozzá télre zongorakesztyűt. Már csak az a kérdés, vajon melyik télre lesz kész?:)
