Egyszer volt, hol nem volt, a Dunán és Tiszán innen éldegélt egy lyányka. A lyányka tagja volt a helyi kötő klubnak, ahol is kitalálták, karácsonyi ünnepséget tartanak. Annak rendje és módja szerint felírták a résztvevők neveit cetlikre, szépen sorban mindenki kihúzta az ajándékozott nevét. Mikor meglátta a papírját a lyány, nagyot dobbant a szíve. Mondhatnám, hogy örömében, de az hazugság lenne, ez meg itt igaz történet, hát mondjuk azt, hogy megijedt. Mert szeretett ő mindenkit a csoportban, mindenki kézműves munkásságát tisztelte, na de kihúzni Anettet... hát magasra kellett tenni a lécet.
Természetesen az már az első percben világos volt, akármit köt vagy horgol, szóba se jöhet gyári fonal. KicsiKató fonal kerestetik! Szerencsére épp időben érkezett meg a rokka, így azért könnyebb volt a munka. A színt se volt nehéz eldönteni, csak rövid ideig vacillált a lány a narancs és piros között, de aztán jött az isteni szikra - hosszan átmenetes fonal kell!!! Megfestette, megfonta, aztán hosszasan vergődött, repdesett a gondolata mintáról mintára.
Végül úgy döntött, nem cifrázza, egy egyszerű gyémántmintás nyakmelegítőt kötött. A maradékból virágot horgolt.
Kissé idegesen átadta, de az ajándékozott széles mosolyát látva végképp megnyugodott.
Az én mesém is tovább tartott volna, ha a fonal hosszabbra fonódik, de csak 200 méteres lett:)))) A fonal és a sál paraméterei a ravelryn:)))
