Imádom a listákat, a terveket... Sok időmbe telt, mire eljutottam arra a szintre, hogy ma már nyugodt szívvel rá tudok bólintani egy-egy spontán ötletre, egyszerűen szükségem volt mindig a tervezgetésre.
Ugyanez érvényes a kreatív életemre is. Milliónyi terv, pontosan kiszámított centik, megkomponált elkészítési útmutatók, minden papírra vetve... Néha viszont kellenek a spontán ötletek, amik aztán egész kis lavinát indítanak útjára. Most a legutóbbi ötletlavina története következik:)
Történt ugyanis, hogy fel akartam újítani a fürdőszoba polcát, hát vettem pár színvilághoz passzoló szalvétát, hogy dekupáljam.
Elefántcsont színnel alapoztam, majd hirtelen ötlettől vezérelve a világítótornyost választottam.
Teltek-múltak a napok, egyre többször merengtem el a lila világítótorony képe fölött fogmosás közepette... A merengést szabás és varrás követte, hogy megszülethessen az új fürdőszobai tároló:
És íme, használat közben:)
Konklúzió: a tervgazdálkodás vs. spontaneitás felvetés hibás, helyesebben így működik: tervgazdálkodás és spontaneitás:)
