... történt ugyanis, hogy még tavaly év vége felé megláttam egy új rendszeres olvasót, Davir dog design-t, akinek a blogját végigcsodáltam, kommentet váltottunk. Aztán eltelt pár hónap és egy barátom megemlítette, hallja, milyen kicsi a világ, hogy a blogon keresztül egymásra találtunk egy rokonával... Bevallom, gőzöm nem volt, miről beszél, de aztán összeállt a kép. Még sohasem találkoztunk, de a közös ismerőseink sok mindent meséltek nekünk a másikról éveken keresztül. Annyira megmosolyogtatta a lelkem ez a virtuális összeborulás, hogy mindenképp készítenem kellett valami ajándékot:) Virág kapott egy tűpárnás kukát (vagy kukás tűpárnát??:) a logójával kihímezve, kisfiának pedig pw labdát varrtam:))
Hát az ilyenek miatt (is) szeretem a blogolást:) Jó, hogy vagytok és olvastok mindannyian, köszönöm! (Ígérem, ősz környékén játékkal is megszenteljük a barátságainkat, jó?:)
Well, it's such a funny story... Last year I had a new reader, Davir dog design, I searched her blog and we sent some comments... After a few months one of my friends said that he had heard I'd met his relative... I had no idea what was he speaking about... Than I realised the truth:) I've never met Virág, but our common friends spoke a lot about each other for years... It was so good to know this, I wanted to make some presents for her. I sewed a dumpster-pincushion embroidering her logo and a pw ball for her little son.
That's why I love blogging:) Thanks for all your reading and comments:) (I promise I'll have a new give away in autumn to celebrate our friendships, OK?:))
