2020. május 29., péntek

változások

A természet meg én - hát sose voltunk valami jóban. Nem csípem a túrázást, a fűben heverészve csak arra tudok gondolni, hány ezer hangya rohamozza éppen kistestem, a bozótokban pókok vannak... szóval remekül elvoltam mindig a zömében a szobába kötő hobbijaimmal, időnként rácsodálkoztam az itthoni virágokra és este leültem a National Geographic elé.

Aztán idén tavasszal beszorultam a házba a vírus miatt és ambivalens módon az itthonlét alatt az eddigi legközelebb kerültem az élőlényekhez. 

Kicsi udvarunk van borzasztóan szűkös lehetőségekkel, de egy panelhez képest maga volt a paradicsom! És így, hogy nem kellett rohanni egyik feladatból a másikba, rengeteg mindenre akadt időm és energiám. 

Nem csak learatom majd, ahogy szoktam, de most először én vetettem el a szokásos mini paradicsomokat és a chiliket. 

Napról napra figyeltem, ahogy kinyílik a kisebb mezőnyi (na jó, csak másfél négyzetméter, de tömött!) gyöngyvirágunk ültetvényünk. 

Ahogy megnőttek és kivirágoztak a rózsáink. 

Kiderült, hogy a négylevelű lóheréim szinte látványosan mozognak, reggel a nap felé fordulva kinyílnak, este összehúzzák a leveleiket, ha véletlen elbambulok és nem kapnak elég vizet, a földig lekonyulnak.

Arra is akadt idő, hogy a hangyákat figyeljem. Lett egy csapat veréb-haverunk*. És egy időnként benéző vadgalamb pár. És kiderült, hogy a szomszéd galambjai közül a barna foltos egy igazi kujon, a kicsi fekete-fehér egy céda, aki folyton elcsábítja a barnát a szürke mellől. :D 

És Dorisra is több idő jutott. 
Vaskalaposok azt mondhatnák, elkényeztettük, de inkább csak figyeltünk a jelzéseire. Ha figyelemre volt szüksége, gond nélkül megadhattam neki, bármikor. Ha kint akart napozni az udvaron, kimentünk, ha aludni akart az ölemben, hát ledőltem olvasni. 

Az élet persze visszaállt** a régi rendbe, kevesebb az idő, több a teendő, de most egészen különleges érzés hazajönni. És másképp nézek minden másra is, odakint, a kapun kívül. Szeretem. :)

(*Azt kihagytam volna, mikor vinnyogva távozik egyikük egy ragadozómadár karmában. :( )

(**Nagyon igyekszem, hogy ne a régi taposómalomba térjek vissza, de engedjem megpihenni a testem, a lelkem és az agyam is a tevékenységek között.)

2020. május 16., szombat

tucatzokni

2020 a covid zoknik éve nálunk!

Három zoknidobozért felelek. :D Egyet megtöltöttem a 2018-as projekt befejezésével, egyben vannak a saját zoknijaim, egyet pedig anyukámnak töltögetek. Amikor kész lettem a '18-as projekttel, megnéztem, mi a helyzet a másik kettőben és bár az enyém elég foghíjas, anyuéban egy üres rekesz volt. Nem vagyok diagnosztizált kényszeres, de ezt nem lehetett annyiban hagyni... :D

Így hát előkaptam egy másfél éve várakozó fonalat és az esti podcast/vlog nézegetések közben ez valahogy csak úgy megszületett.

Szinte észrevétlenül. :)


2020. május 7., csütörtök

ez szerelem!

Van pár alap tétel.
Fonalat festeni jó. Saját festésű fonalat felhasználni jó. Szőni jó. Saját szövőszéken szőni jó.

Viszont saját festésű fonalat saját széken megszőni a karantén kellős közepén: szuperszónikusan jó. Ehhez mérten nézzétek el ezt a kép-cunamit, ahogy imádtam a folyamat minden egyes lépését, annyira imádom a végeredményt is. :)

(A folyamatot alaposan dokumentáltam is, instagramon és a KicsiKató facebook oldal sztorijaiként megmutattam, most pedig összegyűjtöm őket egy mappába, katt ide, ha érdekelnek részletek is!)

Szövés közben pedig videókat is készítettem. Ide kattintva megnézhetitek a fonalak nyüstszálakba fűzését; itt a bordába fűzést; itt mutatom magát a szövést; itt pedig azt, ahogy az asztali szövőszéken váltogatjuk a nyüstöket

Technikai részleteket szokás szerint a ravelry adatlapon találtok, most pedig jöjjön a megbocsáthatatlan mennyiségű kép. :)).















LinkWithin

Related Posts with Thumbnails