Azt hiszem, az alkotókörben írtam arról január elején, hogy szeretném ezt idén gyakorolni - előre tervezni, persze, hiszen az a lételemem, de aztán könnyedén alkalmazkodni a változásokhoz. Mintha előre láttam volna a történéseket, mert ez a mai nap a sokadik újratervezős... De az első kreatív vonatkozású, így nektek is elmesélem. :)
Van nekünk egy Hírös Kötő Klubunk, mindenféle fix program nélkül összeülünk időnként csak úgy, csivitelni, sütizni, kávézni és persze alkotni és alkotásról beszélni. :) Pár év szünet után most újra karácsonyoztunk és hogy ne tetézzük a decemberi stresszt, eltoltuk egy hónappal.
Mikor megláttam a cetlin Vera nevét, azonnal tudtam, hogy zoknit kötök neki, korábban mesélte, hogy szeretne... Igen ám, de azt már nem jegyeztem meg, mekkora lába van. Az utolsó HKK után próbáltam feltűnés nélkül stírölni a lábát, kisebbnek tűnt az átlagosnál, de marha rossz a szemmértékem, úgyhogy kis füllentéshez folyamodtam. Szilviről tudom, hogy kicsi lába van és azt hazudtam szegénynek (bocsi!!), hogy a szomszéd néninek kötnék és csak mellékesen a többiek méretére tereltem a szót. :D :D Szerencsémre nem csak centikkel segített ki, kölcsönadta az egyik zokniját is, így volt mihez mérnem.
Vera ősz típus, minő szerencse, hogy a legikonikusabb KicsiKató fonal teli van őszi színekkel, igaz? Így született meg első körben egy remélem megfelelő méretű pár zokni. :)
(Jaaaaa, hogy el se meséltem a lényeget: lebetegedtem a héten. Nem kicsit, nagyon. Nagyon ritkán vagyok télen beteg, de most úgy kiütött a láz és a megfázás, hogy sajnos szóba se jöhetett, hogy megkockáztassam a mai találkozót. Így aztán én itthon, épp írom a bejegyzést, a többiek meg karácsonyoznak tőlem nem messze, a Vincentben. Hát, ennyit a tervezésről és spontaneitásról. Szerencsére Erika elvitte a szajrét, írtam kísérőleveleket, az öleléseket meg majd bepótoljuk legközelebb.)
Aztán ahogy kötöttem a zoknit, az jutott eszembe, milyen cuki lenne, ha a kisfiának is kötnék egy pár minizoknit. És ha már P. kap, kapjon már Bea fia, S. is. És ha Vera lábméretéről fogalmam se volt, a fiúknál már végképp meg voltam lőve. Így hát megint füllentettem kicsit (máskor hónapok alatt se ennyit...:)))) és Verától megtudakoltam, mekkora egy ilyesféle babaláb.
Remélem, sikerült eltalálni a méreteket, ezekben a percekben zajlik az ajándékozás:)))
És hát nagyon szerettem volna mindenkinek adni valamit. Mindannyian önzetlenül támogatnak KicsiKatóként, szerettem volna festeni valami újat, így született meg a "HKK special*" színárnyalat. Magam elé vettem a festékeimet és mindegyikünkhöz kiválasztottam egyet, ami szerintem illik hozzá, aztán mindet összekutyultam a fazekakban. Mindegyik motring más lett egy kicsit és mindegyik szín kicsit másképp viselkedett a festés során. Volt, amelyik hangsúlyosabb lett, volt, amelyik csendesebben megalapozta a hátteret, mások látszólag szinte teljesen eltűntek, mégse lenne nélkülük ugyanaz a végeredmény. Ilyen nekem ez a kötőklub. Itt mindegy, milyen vagy, mennyit alkotsz, mennyit keresel, mennyit beszélsz, honnan jössz.
*Na ez aztán egyszeri és megismételhetetlen lett, mert annyira spontán választottam színeket, hogy fel se írtam és az agyam se tárolta el az infókat.:))
(Én már megkaptam a magamét, Szilvi a találkozó előtt beugrott az ajándékommal, meseszép sk festett szalaggyapjat kaptam. Köszönöm itt is!:))))
