KicsiKató: mese a szövésről, álmokról és a szintlépésekről

Napokig fogalmaztam ezt a posztot. Mindig megírtam, kitöröltem, újra írtam, az se tetszett.. És most is csak ülök bambán a monitor előtt. Nehéz szavakba foglalni, mikor valóra válik egy álom, amit nem is mertél megálmodni.

Akik ismernek, tudják, hogy viszonylag boldog lény vagyok. Nem vágyom nagy amplitúdókra, a hétköznapi, csendes örömökre szavazok.

És persze itt a kreatívkodás. Iszonyatosan boldoggá tesz az alkotás. Az alkotásról beszélgetés. Az alkotás mutogatása. Az alkotásról gondolkodás. Igen, én még álmomban is sűrűn szövök és fonok és létrehozok. És persze sosem elég, ami van, mindig újat szeretnék kipróbálni és megtanulni és fejlődni és továbblépni. Sokan vagyunk így, akik végigmásztuk már a különféle technikákat, hol a kötős csoportokban találtunk egymásra, hol a keresztszemesben (nlcafé másoknak is megvan?:)), aztán volt, hogy hónapokig fel se keltünk a varrógép mellől. Van, aki abbahagyta közülünk, más kemény munkával profivá küzdötte fel magát (nézzétek meg Enikő szalonját, egy csoda!).

A "fiber arts" viszont már évek óta nem enged. Egyre több oldalról járom körbe, fonalak, kötés, horgolás, festés, fonás és persze a legutóbbi szerelem, a szövés.

Emlékszem, milyen boldog voltam, mikor meg tudtam venni a szövőkeretet, azt hittem, hogy minden álmom teljesült, mert épp akkor ez volt az elérhető álmaim plafonja. Mert ilyen is vagyok, nem álmodozom a plafonon túl.

És akkor itt van előttem ez a csoda Zsuzsától (bolt itt), egy nyolcnyüstös, asztali Ashford szövőszék. Összeraktam (előtte napokig rettegtem), felvetettem (hiába néztem meg előtte kismillió tutorialt, mikor elkezdtem, azt se tudtam, merre van előre) és tessék, csodák születnek.

El se tudom mondani, milyen boldog vagyok. És tudjátok mit? Ugyanilyen boldog voltam a rokkámmal. A szövőkerettel. Amikor fonallal csenget be a postás. Könyv érkezik a bookdepository-tól. Mert ez is csak egy eszköz. Sokáig azt hittem, számomra csak egy szint járható. De remélem, ez a szövőszék mindig emlékeztetni fog, hogy a plafon igyenis feljebb tolható és sok emelet elérhető. Nem csak anyagi vonalon. Hogy képes vagyok arra is, amiről azt hittem, lehetetlen. Hogy a korlátaink szinte mindig csak a fejünkben léteznek. Hogy ha elhiszem magamról, hogy meg tudom csinálni, akkor tényleg meg tudom csinálni..

Kellemes emeletbejárásokat kívánok mindannyiunknak, bocsássátok meg ezt a szokatlan hangvételű bejegyzést. Jövök majd vissza viccesebbekkel. Meg unalmasokkal. Meg nemtudokmitírninézzétekaképeket-félékkel! :)

Na és akkor nézzük a puszta tényeket:

- a szövőszék cirka 15 kilós, ~90 centi széles (ezért olyan nehéz az egészet fotózni:)))

- 8 nyüstös, 80 centis leszőhető szélességű Ashford asztali szövőszék

- Harmatcseppek Zsuzsától vettem, szívből ajánlom. alapból ő összerakja, ha el tudsz érte menni és segít az első felvetésnél is, nekem nem sikerült megoldani az odajutás+idő párosítást, így maradt a házi ikejáskodás. :)

- nettó hat óra alatt raktam össze, ebben nincs a kicsomagolás és a nyüstszálak (hogy hívják magyarul??) szétszedegetése, ez kábé plusz 2 óra volt. :o

- sose láttam még ilyen bonyolult szövőszéket élőben, úgyhogy nulla előzetes tudással vágtam neki. egy ponton össze is omlottam, kicsit sajnáltam magam, hogy jajj, ezzel is egyedül kell megküzdenem, szegény Kató. aztán öt perc múlva újra az volt az alapállapot, hogy de ügyes ez a Kató, még ezt is meg tudja csinálni. csak ő, egyedül! :)

- kétszer egyeztettem Zsuzsával, mindkétszer megerősítés kellett, hogy ezt így, tényleg jó lesz? jó lett. :)))

- ha jól számoltam, 190 részből áll :o

- és körülbelül mindent meg akarok szőni. mindent is. :)

És végre a lényeg: kééééépek! :) :)

Tetris challenge Ashford módra. Rá se fért minden alkatrész a dupla asztalra.