Kronológiailag az úgy történt, hogy először a mintába szerettem bele. Nézegettem a festékeimet, milyen színből kellene majd megkötni, végül a sötétkék-barackos pink párosítás tetszett meg a legjobban.
A színek kiválasztása után már gyerekjáték volt az egész, csak meg kellett venni a mintát, megfesteni a fonalat, megkötni... és komolyan, nem viccelek, utána már pikkpakk kész lett.
Imádom. :)
És ha már új sapka, kell hozzá új kesztyű is. Amint megláttam Elinek az új kesztyűmintáját, rögtön beleszerettem és a végeredményt látva se bántam meg a választást.
Puha, meleg, gyönyörű.
Még akkor is, ha itt-ott kicsit elkavartam a mintát, ugye? :)
