2017. augusztus 20., vasárnap

hát ez durva

Történt a nyár közepén, hogy anyukámnak megműtötték a szemét. Szürkehályog, rutindolog... annak, akinek van két klasszul látó szeme. Neki viszont a másik nem sokat ér, némi homályon kívül semmi nem jut át rajta. Így hát egy napig majdnem teljesen vak volt. 

Mindketten készültünk erre a 24 órára - ő mentálisan, hogy kibírja, én meg elkezdtem egy szimpla zoknit (hogy én is bírjam:))))

Szerencsére a műtét szuperül sikerült, másnap már majdnem jobban látott, mint én és ahogy enyhült a feszkó, azzal a lendülettel dobtam félre a projektet félúton. Akkor még ilyen szép volt:

Teltek a hetek és valamelyik nap kezembe akadt a gombolyag. Nem nagyon csípem a félkész ügyeket, úgyhogy betáraztam pár filmet és megkötöttem a másik párt. Határtalan volt az örömöm, egészen addig, míg zokniblokkolóra nem raktam őket. Ezt nézzétek:

Háromszor is átszámoltam, a szemszám stimmel. Viszont ha közelebbről megnézitek, akkora különbség van a két zokni között, mintha nem is ugyanazzal a tűvel kötöttem volna őket:


Nem tudok másra gondolni, mint hogy a stressz enyhülése és az idő múlása okozhatta, hogy ennyivel lazább lett a második. Egyébként maga a fonal nagy szerelem, kézzel festett KicsiKató darab:

Na ezért nem szeretem félretenni a projektet, hogy hetekkel később dolgozzak rajta. És ezért szeretem szimultán kötni a zoknikat: egyik passzé, másik passzé; egyik szár, másik szár; egyik sarok, másik sarok stb. 

(és most gyorsan befejezem a több, mint egy éve kezdett kendőmet, kell a sokk után egy kis sikerélmény. a zoknit meg azért elhasználom, tiszta haszon egy ilyen pár, ha egyszer bedagadna az egyik lábam, nem lenne gond, hogy szorít...:)))))

4 megjegyzés:

aarkus írta...

Kell már neked egy nagy zoknis kitüntetés, Kató!

KicsiKató írta...

Ááááá, még ne hamarkodjuk el, majd... mondjuk 30 párnál elég lesz! :) :)

Bejus70 írta...

Érdekes, hogy a stressz még a zoknikötés produktumában is megmutatkozik. :) innentől lehetne ez a szintmérőd...
Nekem hasonlóan döbbenetes élmény volt, amikor sulit váltottam és nem értettem, miért nem látok ki a kocsi visszapillantó tükrén. Napok teltek el, mire rájöttem, jé, hátradőlve vezetek és nem szinte rátapadva a kormányra. :o)
A zokni szép! Sőt vagányul szép! Használd egészséggel!
Anyukádnak mielőbbi felépülést kívánok!

KicsiKató írta...

Na ez tényleg durva, Bejus70! Persze fejben tudok é egy csomó dolgot a stresszről, mégis annyira megdöbbentő, mikor ennyire közeli példákon látom a hatását!

Köszöni a jókívánságot, a műtét tökjól sikerült, nem egészen 24 órán át volt csak fent a kötés, azt is jól viselte, biztos jó hatással volt rá a zoknim is. :) :):)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails