2016. április 9., szombat

tanmese a szeretetről és önzetlenségről

***
Egy nap elered a faluban az eső, csak esik és esik szakadatlanul. Már térdig ér a víz, aztán nyakig, az emberek csónakkal menekülnek. Jön egy csónak a templomba a plébánosért, de ő elküldi, mondván "Fiam, én Isten leghűségesebb szolgája vagyok, eljön értem és megsegít". A víz esik, ellepi az első emeletet, a pap fentebb menekül, elküldi a második csónakost is, hogy majd Isten jön érte. Az eső tovább esik, a plébános már a torony tetején várja a mentést, de elküldi a harmadik csónakost is, Istenre várva. A víz tovább emelkedik, a plébános meghal és a mennyországba érve felháborodottan kérdi Istentől, miért hagyta el a bajban, mikor ő az egész életét Neki szentelte? Mire Isten: na de fiam, én három csónakot is küldtem érted!
***

Sokadjára írom meg és törlöm a posztot, vagy túl negédes vagy túl személytelen... Így ha nem bánjátok, csak megmutatom, amiket E-nek és anyukájának készítettem. Gyönyörű ajándékkal leptek meg, nem akármilyen rózsafüzérrel, egyenesen a Vatikánból, áldással, rózsafából, rózsaillattal...

Nem ment könnyen, a körsálat harmadik nekifutásra sikerült megkötnöm, a tábla szövegét is sokáig kerestem, de elégedetten és boldogan csomagoltam be a végeredményt. Szeretettel két csodás hölgynek. :)

3 megjegyzés:

aarkus írta...

Szép poszt, megható. A körsál gyönyörű, a táblácska szívet melengető.

petsy bea írta...

Nagyon nehéz nem túlzásokba esni, mikor az örömöt próbálja valaki kifejezni. Neked sikerült. Tisztán érezhető az a szeretet, amivel a megajándékozóidra gondolsz. Ezt nagyon kedvelem benned. 😊

KicsiKató írta...

én meg titeket kedvellek nagyon :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails