"Áldjon meg naponta mindent, ami az életének alkotórésze, és váljon áldássá mindazok számára, akiknek olyan szerencséjük van, hogy aznap találkozhatnak önnel."
Ez a mondat kering a fejemben vagy két hete, mióta olvastam Kurt Tepperwein könyvében. Főleg a mondat második fele fogott meg... manapság a csapból is az folyik, nekem minden jár és velem mindenki legyen kedves, de az érem másik oldala kevésbé népszerű.
Mindig is hittem ebben a másik oldalban és most készítettem magamnak egy emlékeztetőt. Hogy ha megfáradnék, akkor is eszembe jusson. És ha nem is mindenkinek, de ha naponta csak egy embernek áldás a találkozás, már megérte. :)
(Préselt fatábla, hobbifesték, vinil és ebayes mini állvány.)