Sokat gondolkodtam róla, bevonjam-e életem más területeit is a blogra, vagy maradjunk a kicsikatóságoknál? Végül arra jutottam, miért ne. Jöhetnék az én házam-én váram közhellyel, de inkább amiatt, mert ez is én vagyok. Mostanában nagyon is.
Ugyanis életembe - így laza 3 évtized után - megérkezett A Tudatosság. Talán ez a legjobb összefoglalás arra a változásra, ami egy ideje zajlik bennem. Ugyanis én mindig az a lézengő fajta voltam. Hagytam, hogy sodorjon az ár, a medret ugyan én ástam ki, de a folyóból csak a halak érdekeltek. Hedonista vagyok, bevallottan, nehezen (=sehogy) sem tudok nemet mondani a vágyott dolgokra, sokszor akkor sem, ha tudom, jobb lenne nélkülük, mert csak ideig-óráig nyújtanak boldogságot.
Ez volt 3 évtizedig. Aztán jött a váltás. Nem tudom már, mikor kezdődött, az előszelek évek óta fújdogáltak, de mostanában egyre többször választom a jobbat. És a jobb sokszor nem könnyebb. Nehéz és fájdalmas és lemondásokkal teli, mind a fizikai, mind a lelki síkon.
Na, ennyi oktalan bölcselkedés után nézzük a valóságot: étrendet és életmódot váltok. Kitakarítom a rosszat, hogy jöhessen helyébe az új. Naponta többször hozok tudatos döntést, naponta többször legyőzöm magam. Egy kihagyott péksütivel, egy kihagyott esti pihenéssel, helyette a negyedik km taposásával is a futópályán...
Hát ezekről fogok mostanában írni. Persze a kicsikatóságok rendszeres bemutatása mellett. Ha nem bánjátok. Jöhet az együtt-ötletelés, együtt-küzdés?
Társak lesztek ebben? :)
