Az a helyzet, hogy az utóbbi egy évben rengeteg harmincadik szülinapot ünnepeltünk a barátaimmal. Viszonylag könnyű dolgom volt, tudtam, hogy az ajándék csakis kötött kendő lehet.
Nem kevés talált már gazdára, ez a zöld volt az utolsó, a legkisebbnek, aki mindig a korosztály végén kullogott a májusi szülinapjával, mára már ő is felnőtt. :)
A szín nem is volt kérdés, a mintán viszont sokáig törtem a fejem. Miután megfestettem a fonalat, hónapokig várt az ötletre, mégis végső elhatározás nélkül kötöttem bele.
A sokadik sornál hallottam meg, amint a Gingko szélmintájáért kiált. Nem ellenkeztem. :D
Nem mondom, hogy nem élveztem a kötések (és főleg a bulik!:)) minden percét, de... de elég volt a harmincadikból!:)) Egy ciklámen Antsinak, egy lila Misinek (sic!), egy különleges színvilágú a legkülönlegesebb Mártimnak, egy rózsaszín Györgyinek és a zöld Anyusnak. Ők az én második családom, már húsz éve! :)
