Az úgy volt, hogy nagyon vágytam egy Marcsi-, Kinga- vagy Erika-fonalra gyapjúra. Mind a kecskeméti HKK (Hírös Kötő Klub) tagjai vagyunk, mind fonunk és tavaly mind próbálkoztunk gyapjúfestéssel. Kitaláltam hát, hogy egy mini swap keretében csereberéljünk gyapjút. Így került hozzám Kinga festménye, amit hosszú hónapokig csak nézegettem.
Aztán belefontam. Érdemes volt, szuper fonal lett belőle! Előbb hosszában kettészedtem, úgy terveztem, cérnázom a két felet, de olyan szép, hosszan egyben maradó színeket kaptam az első fél fonásakor, hogy tudtam, csak a navajo jöhet számításba.
Ez olyan cérnázási mód, ahol az egy szálat kis hurok segítségével háromba hajtjuk és a három részt csavarjuk egymásba. Így egy erős, de hihetetlenül puha fonalat kapunk, ráadásul a színek se keverednek, cirmozódnak.
505 méternyi lett, 83 gramm, a Francesco nevet kapta a keresztségben (utalva arra a történelmi pillanatra, amit a rokka mellől ujjongott végig a szívem:))
Hamarosan kap egy társat is, már ki is néztem a kendőt, amit kötnék belőle... :)
