2012. december 3., hétfő

öt év

Öt év baromira nagy idő, azt hiszem, ezt már az elején leszögezhetjük. Nem tudok nem visszagondolni az akkori életemre, mennyire más volt... Emlékszem, 4-5 blogot követtem, próbálgattam a szárnyaimat a valós és a kreatív életben is...

Sok víz lefolyt a Dunán. Mikor megnyitottam a blogot, a mostani látogatószámról álmodni sem mertem volna. Vagy a sok kedves virtuális és RL ismerősről-barátról, akiket a kicsikatóságnak köszönhetek. 

Az elmúlt évek alatt megváltoztam, felnőttem. Talán már nem vagyok olyan csapodár, hosszabb ideig elidőzök egy-egy kézműves ágnál. Már bátrabban indulok el az ismeretlen felé. Már elhiszem, hogy KicsiKatónak lenni jó dolog. Sőt, remek! 

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben mostanában többször is, hogy be kellene zárni a blogot. Átalakul a világ, átalakulnak a kommunikációs csatornák, manapság bloggerként már egy kósza lájkért is hatalmas erőfeszítéseket kell tenni, nem hogy egy kommentért... az már manapság csodaszámba megy.

De nem zárom be. Azért sem, mert ez itt az életem egy hihetetlenül fontos szelete és azért sem, mert nem vagyok hajlandó magam a hozzászólások száma alapján megítélni. Talán lesz még olyan, mikor a blog lesz a fő hadiközpont, addig is kitartóan írok nektek tovább. Mert tudom, hogy ott vagytok. És ez nekem elég.

Fogadkozni egyelőre nem fogok, a tervekkel majd jövök az év végi összegzésként... Azért morzsoljunk egy pár könnycseppet az elmúlt öt év örömei és bánatai fölött, nekem meg engedjétek meg, hogy hozzak egy kollázst a szívemhez közelállókról.

Köszönöm, hogy vagytok!:)

ps.: este jövök a nyertes nevével! :)

15 megjegyzés:

Julcsi írta...

Mi köszönjük, hogy vagy!
Ölellek!♥

Piroska írta...

Kívánok még egy másik 5 évet!

Kati írta...

Mi köszönjük!!!:-)

Névtelen írta...

KicsiKató, biztos nem én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen olvaslak, de nyomot aligha hagyok, mert valahogy megszoktam, hogy olyan olvasónak, aki nem része a "rendszernek" (ilyen-olyan fiókkal meg profillal meg bejelentkezettséggel, és ráadásul nem is fészbúkozik), hanem csak "névtelen", idegen, a legtöbb blogon nincs is lehetősége megszólalni. És így sajnos többnyire reflexből hallgat ott is, ahol pedig írhatna.
De ennek ellenére rendszeresen olvasom a bejegyzéseidet, és mást nem is mondhatok, mint az előttem szólók: köszönöm! És biztosíthatlak: itt vagyunk!
Juli

Zorka4 írta...

Még sok -sok évet kívánok!

Panka ékszerei írta...

Isten éltessen, drága KicsiKató! ♥

Paat írta...

Na, Kató eszedbe ne jusson még egyszer távozáson gondolkozni!!! Én csak egy vagyok, de MINDIG megnézlek!

Hegemony77 írta...

Örülök, hogy olvashatlak!

Niki írta...

Kedves KicsiKató!

Rendszeresen olvaslak, bár nagyon ritkán kommentelek. Remélem még sok-sok bejegyzésed olvashatom a jövőbe is! Köszönöm, hogy veszed a fáradtságot és írsz nekünk! :)

Niki

En - Hababann írta...

Hosszú út volt, de megérte! A kommentek meg.... igen szűkszavúak vagyunk blogokon, annál többet fecsegünk a face-en.... De kitartás!

Sofie írta...

Én is örülök, hogy vagy nekünk!

Névtelen írta...

Csak írjál, jó olvasni, csevegni ott a fb, de ez itt visszakereshető, az ötletek mindig gyorsan előjönnek.Maradj kérlek, régen követőd vagyok, de én sem írtam, -eddig!
Martonné Anikó

KicsiKató írta...

Köszönöm! Ha túlélem a lusta korszakaim, mostanában nem szabadultok tőlem... :)

Marcsi írta...

Lájk!!

ezkriszti írta...

Boldog Kicsikatóságot továbbra is.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails