... mert bár imádom ezt a virágot, tízből kilencszer nem jut eszembe magyarul, hogy pitypang. Na de kezdjük az elején.
Múltkor épp csak beszaladni volt időm az egyik kedvenc turkálómba, ott kezembe akadt egy szimpatikus szürke kötött ruha, hát elhoztam próba nélkül. Sajnos csak itthon derült ki, hogy szúrós gyapjú, de ki bánta már akkor... Tudtam, hogy táska akar lenni!
A pitypangok felrajzolása varrógéppel még könnyen ment, aláraktam egy vastagabb papírvetexet, ment minden, mint a karikacsapás. Amikor viszont alákerült még a vatelin is... Hátizé... Hiába gombostűztem le ezer helyen, mindenhol kis huplik keletkeztek. Akkor már ezt se bántam, eleve szeretem a tökéletlenségeket. Ha fodrozódni akar, hát felőlem nyugodtan!
És ez lett a vége. Vérbeli öko-szatyor, a cipzáron és a cérnán kívül mindene újrahasznosított.
A bélése párnahuzat,
a füle öv. (Köszi Kinga az ötletet!:))
Bejövős. Malaclopó fazon, végrevégre! :)
