Hát az most nincs. Legalábbis fonós. Fejlemény se sok:) Történt ugyanis, hogy múlt pénteken olyan karfájdalomra ébredtem, amit leginkább ez a hasonlat ír körül: mintha tüzes és életlen vasdarabbal akarnák tőből lemetszeni a kezem. Éppen annyira fájt, amilyen szörnyűnek hangzik. A hétvégi napi 4 Cataflam meg se kottyant, ezért viszont olyan erős fájdalomcsillapítóra váltottunk, amitől a napok háromnegyedét átaludtam. Eddig gép közelébe se mertem menni, másrészt nem is tudtam fent lenni. Talán ma már látok rá reményt, hogy normalizálódik a helyzet, mindenesetre a reggeli bogyót ki tudtam hagyni, így most csak erős, de nem elviselhetetlen a fájdalom. Ok nincs, diagnózis se nagyon, tán ideg- vagy ízületi gyulladás. Mindenesetre alváshiányom az nincs, ellenben majd' megveszek egy kis kézműveskedésért. Hüpp. Panaszáradat vége. (Csak hogy tudjátok, miért tűnök el... remélem, nem sokáig! Addig is fel kell függesztenem a szappanopera kásztingolását.)
No spinning. I've had a terrible pain in my left arm till last Friday. I got so strong pills that I slept 16-18 hours a day. Doctors didn't say any fact, just asked me to be patient and believe it'll be over in a few days. I hope so, because I really miss my creative life (and painless days too). I hope I'll be back soon!
