Az úgy volt, hogy nekiláttam a legnagyobb tárcsán feldolgozni egy kis gyapjút, csak tekertem a pedált, adagoltam a szöszt, ami egyszer csak elfogyott. Ha már elfogyott, kipróbáltam a cérnázást is. Akkor meg már ugye motringolni kell, mérni, számolni. Aztán lefeküdtem. Éjjel két óra volt.
(109 méter, 190 gramm; gyapjú: manoposta.hu)
Másnap fogadkoztam, hogy pihenek (szerencsésen lebetegedtem a kétnapos szabadságom kezdetére), kötögetek, de azért néha odaültem Gusztihoz. Fontam, fonogattam a közepes tárcsán, elfogyott a szösz. Cérnáztam, motringoltam, órára néztem, beájultam - háromnegyed kettőre járt.
(140 gramm, 320 méter; gyapjú: manoposta.hu)
És hogy talán nem az éjszaka közepén kellene ezeket csinálnom, megmutatom, mennyit összecérnáztam, mire rájöttem, a másik irányba kellene hajtani a kereket.....
(a mai napom viszont totál csőd, egész nap kötögettem egy sapit, életem első öttűs projektje... elrontottam az első csavarásos blokkot, de azt hittem, nem lesz gáz... aha, azzal nem számoltam, hogy a módosult minta nem hajlandó nyúlni... babafejre talán jó lesz:)))))
