2011. október 10., hétfő

Lehull a lepel...

.. el se tudjátok képzelni, mióta és mennyire várom, hogy megírhassam ezt a posztot, de kész van, átadtam, a titok nem titok többé. :) Annyira szívemcsücske-projekt volt ez, hogy muszáj róla hosszabban mesélnem és képpel is bőségesen ellátlak titeket, ha már ennyire kevés kicsikatóság szerepelt itt mostanában. :)
Már egy ideje készültem erre a szülinapra, sokáig fix ötletnek tűnt, hogy egy hasonló képet varrok, mint amilyen quilt-takaróval letakarták Cseh Tamás koporsóját, de időben rájöttem, mennyire morbid dolog lenne :) Aztán bevillant az isteni szikra, mit lehet adni egy zenésznek, aki van annyira exhibicionista, hogy esténként közönség elé álljon? Hát persze, hogy saját magát:)
A folyamat elég megterhelő volt technikailag, mentálisan és érzelmileg is. Előbb kiválasztottam pár képet, ami számításba jöhet, az első ötlet egy árnykép készítése volt. Gimpben aztán addig módosítgattam rajta, míg használható fekete-fehér képet kaptam.
Akkor jött a következő akadály: ez bizony így alkalmatlan árnyképnek, valami mást kell kihozni belőle. Bevillant a tűfestés, de mivel még sose csináltam ilyet, dobtam egy pár kétségbeesett segélykiáltó e-mailt quiltben jártasabb barátosnéimnak, akik aztán a lelket tartották bennem a végéig:)))
Nem is tudjátok elképzelni, mennyi ideig ültem minden egyes folyamaton. Legalább két hetembe telt, mire egyáltalán fel mertem rajzolni a körvonalakat a fehér vászonra, aztán azt is csak nézegettem legalább újabb két hétig. Nem emlékszem már, mi volt a végső lökés (talán egy ideges pillantás a naptárra, hogy mi van, ha mégse lesz vállalható az eredmény, nekem meg még nincs is B tervem), mindenesetre egy hétvégén nekiugrottam. Került alá egy papírvetex, összetűztem pár helyen a vászonnal, felhúztam a tűzőkesztyűm és nekiestem.
Nem kis darab, 30x35 centis volt az alak, akit ki kellett töltenem, de meglepően gyorsan kész lett. Mindenféleképpen rajzolt hatást akartam elérni, így nem idegesített, hogy itt-ott maradtak fehér részek. Sajnos két helyen bontani is kellett, de célravezető volt a módszer, hogy előbb egy rétegben felvarrtam a körvonalakat és csak utána töltöttem ki öltésekkel a belső részeket. Ezután kapott egy 1 centis vatelint a hátulja és összestipplingeltem, előtte a körvonalakat és az alakon belül a gitárt levarrtam fekete cérnával, így egy kicsit kiemelkedik a térből.
Aztán következett a hímzés és a dilemma, kell-e rá egyáltalán, de mivel ez a kedvenc idézetem tőle, hát újabb pár napnyi tépelődés után ez is megvolt egy este alatt, kompromisszumként nagyon világos szürke fonallal, hogy ne legyen feltűnő, de ott legyen. Azt már nem is kell mondanom, hogy a hátlapozásra és a szegésre is várakozott legalább egy hetet.
Hát így történt, hogy ez lett életem leghosszabb, de talán a legkatarktikusabb projektje. Remélem, örült neki, úgy láttam. :)

19 megjegyzés:

Sziranszki írta...

Húh! Szerintem nagyon klassz lett! Micsoda ajándék!

Huncutkacérna , Ágota írta...

Mint távolabbi ismerős - megjegyzem: felismerhető az ajándékozott személye!
Nagyon klassz lett,gratula hozzá!

Julcsi írta...

Nagyon jó lett, Kata! És bár a titkos részleteket látva, ebben egyáltalán nem kételkedtem, azért meg tudtál lepni:)
Gratulálok!

KicsiKató írta...

Köszi:))

Ágota, de jó! :)

Zorka4 írta...

Hát ugye, mint már élőben is teljesen kész voltam tőle, most is csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen fantasztikus!
Szuper lett a szegéllyel is, még én is elfogadnám, pedig nem én vagyok rajta :)))

Betsy írta...

Aztaaaa!!! Eszméletlenül jó lett! :)

micuska írta...

Minden tiszteletem Öné. Szólíthatom művésznőnek? Kató! Ezt az utókor jegyezni fogja. Te jó Ég!

Paat írta...

Varázslatos, de tényleg! Ott van.

Ágota-Lencsi Művek írta...

Döbbenet. Hihetetlen. Fergeteges!
Hát na....nem semmit alkottál:)

Hencsilli írta...

Kató, ez annnnnyyira jó :D:D
Mekkora türelmed van, hihetetlen! Nagyon szép munka! Micuskának igaza van - tényleg művésznő vagy! :D

KicsiKató írta...

De drágák vagytok, el se hiszitek, mennyire jó már megmutatni, hetek óta bámulom reggel és este, a kezdetek óta kint lógott a szekrényen, hogy inspiráljon, de mint a mellékelt ábra mutatja, csak nyomasztott a befejezetlenség. :)

És művésznő nem vagyok, képzelhetitek, mennyivel jobb lett volna, ha tudok rajzolni, akkor a gép alatt úgy irányíthattam volna, hogy művészi legyen... de azért így is jó lett:)))

jKáldy írta...

nem értek az ilyesmihez, de nagyon jó lett :))) gratulálok :)

Csilla írta...

Hú, ez nagyon fantasztikus lett! Én még csak álmodni sem merek ilyen varrás tudásról. Gratulálok!

Sofie írta...

Fantasztikus! Le a kalappal előtted!

Cicurka írta...

Á! Te ilyet is tudsz? Csodás! :)

KicsiKató írta...

köszönöm:))

Rebecka írta...

Beautiful stitches!

szaberka írta...

Hát erre most mit mondjak?

KicsiKató írta...

mondd, hogy hasonlít:) ennél a műfajnál ez a legnagyobb bók :DD

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails