... ráadásul ennek sincs köze semmiféle kézműveskedéshez, de előbb kiöntöm nektek a lelkem.
Bizonyára feltűnt nektek, mennyire kevés a varrott holmi errefelé mostanság és mennyire sok a kötött/horgolt darab. Sokáig szinte bűntudatom volt a váltás miatt, de meggyőztem magam, amíg nem ebből élek, ez csak egy hobbi, a hobbi pedig az örömszerzésről szól vagy mifene:) Nekem meg most örömet okoz a kötés. A csendessége, a fonalak textúrája, a színek, a kialakuló minta...
De mint mindenhol, itt se fenékig tejfel az élet. Mert a kötés ezeknél sokkal több számomra. Tanít és felhívja a hibáimra a figyelmemet. Hogy legyek türelmesebb; hogy vizsgáljam felül, melyik hiba maradhat és melyik éri meg a több órányi munka visszabontásátt; hogy ne szégyelljek kérdezni és tanulni; hogy ne adjam fel; hogy feszegessem a saját határaimat...
És ez így most jó nekem. Remélem, a varrós olvasóim se pártolnak el tőlem, nemsoká jubilálok is, már megvarrtam a kétszázezer olvasós ajándékot és pár táskaterv is ott lapul a fejemben, de egy ideig még szeretném élvezni a kötőtűk csattogását, remélem, nem bánjátok:)
És ha már kevesebb a varrás, ideje több figyelmet szentelnem a fotózásra, ha úgy tetszik, félrehúzom az ablakon a függönyt, gyertek csak, kukucskáljatok be a KicsiKató-létbe:))
(a képre kattintva az új blogba juttok)
ápdét: valamiért a kép nem irányít át, ide kattintsatok:)
félreértések elkerülése végett: az oldal az amatőr fotóimat tartalmazza majd, a kritikát szívesen fogadom, de ne várjatok profi képeket!:)
