naszóvalkéremszépen:)
Ez egy kendőzetlen poszt lesz, kendőzetlen képekkel. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki a legelőnyösebb fotót igyekszik megosztani magáról, a gyerekeiről, a termékeiről is... Általában én is ezt teszem:) De a most következő darabot szeretném nektek - magamnak! - kivesézni egy kicsit jobban, hogy
a., lássátok, más is hibázik (nem is keveset!)
b., megláthassuk az ok-okozatokat
c., lássuk a ha-kat is (avagy ha ezt itt így és így csinálom, jobb lett volna)
Itt ez a kép. Önmagában véve klassz lett, öt évvel ezelőtt fele ilyen jóra se tudtam volna elkészíteni. De (és itt tényleg fontos a de), ha odafigyelek néhány apróságra, akkor sokkal jobban is sikerülhetett volna.
Először is a legfontosabb KicsiKató-észrevétel saját magáról: nem akarásnak nyögés a vége. És tényleg. Vagy sóhajtozás. Hogy én nem ilyen lovat akartam... Sokan vannak, akik ki tudják varrni magukból a feszültséget, bánatot, idegességet, nekem ez nem megy. Mint ahogy kupiban se tudok alkotni (sose felejtem el, mikor először láttam egy igazi alkotói példaképem műhelyét... bakker, omladozó vakolat, majdnem nulla világítás, por és kosz mindenhol, egymásra hajigált anyagok... azóta se értem, hogy tudnak olyan szépségek olyan környezetben születni...).
Hű, de elkanyarodtam... Tehát: mint már korábban írtam, évekkel ezelőtt kezdtem a képet, rettenetesen elszámoltam, éveket pihent a szekrényben, mire pár hete kidobtam. Helyette újat kezdtem, de azt nem vettem figyelembe, hogy a fonalkészletem mára hatványozódott, így csak a hímzés végén tudatosult, hogy a fonalválasztás nem volt jó. Sőt, pocsék, egy-két színnél nagyon mellényúltam anno. Így is szép, de nem ilyennek kellett volna lennie. Itt már kezdett elmenni a kedvem (nincs mese, itt nem kellene folytatnom magamat ismerve...) De folytattam, befejeztem. Akkor már kisebb lelkesedéssel, vagyis a végső öltések nagy részét elsumákoltam, csakúgy, mint a kontúrozást.
És még mindig nem volt vége, kitaláltam, hogy pw. ludas keretet kap, úgyse próbáltam még a technikát. Csak pakolásztam az anyagokat napokig, nem volt türelmem nekiülni, így beértem már megint a B tervvel. Ezek után már a varráshoz se volt kedvem... nem gombostűztem össze az anyagokat, emiatt hullámos lett a varrásvonal, a végső tisztázásnál rossz helyre illesztettem a vonalzót, így elvesztettem 1 centit a keretből.
A ferdepánt normális felvarrásához se volt kedvem, meg is látszik... pedig ez se tartott volna több ideig...
Vatelint se kapott, semmi fakszni (ezek után már minek???) ...
... és hogy meglegyen a hab a tortán: hullámos lett a hátulja is.
Sajnálom, hogy többtíz munkaóra után ez lett belőle, még akkor is, ha szeretem a hibákat. Pár napja még azt gondoltam, meghagyom így, örök mementóként, de mostanra elbizonytalanodtam... Ti mit tennétek a helyemben? Maradjon így vagy szedjem szét és legalább a keretet-hátlapot varrjam össze tisztességesen, az eredeti terveknek megfelelően? Ha van még rám két másodpercetek, szavazzatok kérlek a jobb felső sarokban, nagyon kíváncsi vagyok, ti hogy álltok a kérdéshez!
Summa summarum:
a., KicsiKató is ember, hovatovább gyarló
b., KicsiKató még mindig grafomán
c., ami a képeken jól mutat, az életben tele (lehet) hibákkal
d., ha valamibe beleölünk ennyi munkát, igyekezzünk az épp aktuális tudásunknak megfelelőt kihozni, ne elégedjünk meg félmunkákkal :)
