2011. március 31., csütörtök

kendőzetlenül...

naszóvalkéremszépen:)
Ez egy kendőzetlen poszt lesz, kendőzetlen képekkel. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki a legelőnyösebb fotót igyekszik megosztani magáról, a gyerekeiről, a termékeiről is... Általában én is ezt teszem:) De a most következő darabot szeretném nektek - magamnak! - kivesézni egy kicsit jobban, hogy
a., lássátok, más is hibázik (nem is keveset!)
b., megláthassuk az ok-okozatokat
c., lássuk a ha-kat is (avagy ha ezt itt így és így csinálom, jobb lett volna)

Itt ez a kép. Önmagában véve klassz lett, öt évvel ezelőtt fele ilyen jóra se tudtam volna elkészíteni. De (és itt tényleg fontos a de), ha odafigyelek néhány apróságra, akkor sokkal jobban is sikerülhetett volna.
Először is a legfontosabb KicsiKató-észrevétel saját magáról: nem akarásnak nyögés a vége. És tényleg. Vagy sóhajtozás. Hogy én nem ilyen lovat akartam... Sokan vannak, akik ki tudják varrni magukból a feszültséget, bánatot, idegességet, nekem ez nem megy. Mint ahogy kupiban se tudok alkotni (sose felejtem el, mikor először láttam egy igazi alkotói példaképem műhelyét... bakker, omladozó vakolat, majdnem nulla világítás, por és kosz mindenhol, egymásra hajigált anyagok... azóta se értem, hogy tudnak olyan szépségek olyan környezetben születni...).
Hű, de elkanyarodtam... Tehát: mint már korábban írtam, évekkel ezelőtt kezdtem a képet, rettenetesen elszámoltam, éveket pihent a szekrényben, mire pár hete kidobtam. Helyette újat kezdtem, de azt nem vettem figyelembe, hogy a fonalkészletem mára hatványozódott, így csak a hímzés végén tudatosult, hogy a fonalválasztás nem volt jó. Sőt, pocsék, egy-két színnél nagyon mellényúltam anno. Így is szép, de nem ilyennek kellett volna lennie. Itt már kezdett elmenni a kedvem (nincs mese, itt nem kellene folytatnom magamat ismerve...) De folytattam, befejeztem. Akkor már kisebb lelkesedéssel, vagyis a végső öltések nagy részét elsumákoltam, csakúgy, mint a kontúrozást.

És még mindig nem volt vége, kitaláltam, hogy pw. ludas keretet kap, úgyse próbáltam még a technikát. Csak pakolásztam az anyagokat napokig, nem volt türelmem nekiülni, így beértem már megint a B tervvel. Ezek után már a varráshoz se volt kedvem... nem gombostűztem össze az anyagokat, emiatt hullámos lett a varrásvonal, a végső tisztázásnál rossz helyre illesztettem a vonalzót, így elvesztettem 1 centit a keretből.
A ferdepánt normális felvarrásához se volt kedvem, meg is látszik... pedig ez se tartott volna több ideig...
Vatelint se kapott, semmi fakszni (ezek után már minek???) ...
... és hogy meglegyen a hab a tortán: hullámos lett a hátulja is.

Sajnálom, hogy többtíz munkaóra után ez lett belőle, még akkor is, ha szeretem a hibákat. Pár napja még azt gondoltam, meghagyom így, örök mementóként, de mostanra elbizonytalanodtam... Ti mit tennétek a helyemben? Maradjon így vagy szedjem szét és legalább a keretet-hátlapot varrjam össze tisztességesen, az eredeti terveknek megfelelően? Ha van még rám két másodpercetek, szavazzatok kérlek a jobb felső sarokban, nagyon kíváncsi vagyok, ti hogy álltok a kérdéshez!

Summa summarum:
a., KicsiKató is ember, hovatovább gyarló
b., KicsiKató még mindig grafomán
c., ami a képeken jól mutat, az életben tele (lehet) hibákkal
d., ha valamibe beleölünk ennyi munkát, igyekezzünk az épp aktuális tudásunknak megfelelőt kihozni, ne elégedjünk meg félmunkákkal :)

28 megjegyzés:

dióhéj írta...

uhh...pont a minap gondoltam én is egy hasonló fájlmegosztásra...én ne hagynám így, pihentesd kicsit, míg elmúlik a keserűséged...amúgy szerintem a keret nem illik hozzá, bár ez elég szubjektív, a keresztszemesek olyan szépek és munkásak önmagukban, hogy nekem általában valami sima keretezéssel tetszenek, egyszínű, széles díszítés nélküli lenvászon, persze másnak más tetszhet, csak gondoltam leírom ide :)

Nina írta...

Hát, emberek vagyunk, hibázunk. De ez nem baj, mert ezekből is lehet tanulni.
Szerintem szerethető darab ez a hibákkal együtt is, de ha oylan vagy mint én, úgyis ki fogod bontani. Én, ha szembetűnő a hiba, nem viselem el, napokig teszek úgy, hogy á, mit számít, de csak kibotom és újra nekiállok, persze jóval később. Bár maga a hímzés megnyugtat, ha nagyon ideges vagyok, nem hímzek, mert ronda lesz. Belehímzem a mérgem. És olyan is lesz. Ha a hiba nagyon pici, és korrigálható, akkor nem érdekel, és korrigálom. Ez gyakran megesik :) Mint most, olyan fáradt vagyok, hogy 4x javítottam a mondandóm, mert elgépelem :)

Kata írta...

Szerintem is egy kis pihenés után varrd újra :)
Egyszer nekem is ezt tanácsolták, és tényleg jobb érzés volt a szép darabot a kezembe fogni :)

Anna írta...

kis szünet után érdemes lenne újra foglalkozni vele. Számomra is túl mintás a keret: nem lehet, hogy az anyagok tiltakoztak?
Olyan jó kis bejegyzéseket csinálsz:)

Marcsi és Ági írta...

Nagyon jó volt olvasni, amit írtál! Igen, mindannyiunkkal előfordul ilyen darab, csak sokan nem mutatják meg, hogy hol is hibádzik! Egy jó fotó csodákra képes. Szerintem bontsd le a hímzésig az egészet és okulva a saját hibádból alkoss belőle tökéleteset. A hímzés nagyon szép, így azt gondolom megéri azt a plusz munkát és akkor mosollyal az arcodon nézheted a műved :-)) Így eladni biztosan nem fogod, de így saját magadnak sem fog a látványa örömet okozni. Tehát én is a bontásra szavaznék.
Ági

Varga Györgyi írta...

Én okvetlenül a d, pontodra szavazok, a magam szintén nem kicsit perfekcionista módján. De csak akkor látnék neki, amikor jókedvvel rá tudok nézni megint :O). Addig hadd pihenjen.

maggomboc írta...

Ha ránézni sincs kedved, nem érdemes foglalkozni vele. Nem véletlen halogatok én is sok mindent. Szerintem nagyon jó emlékeztető erre, meg arra, hogy ne csapj össze valamit, ha (közel)ugyanannyi idő alatt, (közel)ugyanannyi munkával megcsinálhatod rendesen is. Természetesen nehéz a kérdés, mert ha zavar úgy is kibontod, és újra csinálod. De tényleg csak akkor - mint ahogy előttem is írták már - amikor újra jókedvvel ülsz neki.

töpszlívi írta...

Van, hogy én is így járok, hogy mégsem olyan, amilyet elképzeltem. Látom a hibákat, és zavar ha ránézek, böki a szemem. Fogom, és zokszó nélkül szétszedem, és megcsinálom. Nehogy már pár darab anyag, és cérna kifogjon rajtam. :)))))

Mamis írta...

Pihentesd egy kicsit!Élvezd a napsütést, és mikor azt érzed, hogy *be happy*, akkor szedd szét és varrd újra.Hidd el, sokkal szívesebben fogod utána nézni, és az apró hibák sem fognak *óriásnak* tűnni.

erzsó írta...

Úgy látom egyedül maradok a véleményemmel, de (és termézetesen mindenik magából indul ki) én azt gondolom, hogy bármit teszel is a készítés során ehhez a képhez hozzánőtt érzéseket nem tudod teljes mértékben felülírni... bocs.
Ugyanakkor, ha van erőd hozzá, tényleg tedd azt amit a Többiek tanácsoltak, mert:
- igazuk van, tényleg nagy kár lenne érte, hiszen így ahogy van sem csúnya,
- "csakazértis" megmutathatod, hogy tudsz olyat ami súrolja a tökéletesség határait,
- személyiségfejlesztő tréningnek sem utolsó,
- nekem is jó példával szolgálnál... :-)

KicsiKató írta...

Nem is tudjátok, mennyire hálás vagyok, hogy rászánjátok az időt a válaszokra!

Az külön öröm, hogy tágítjátok a látókörömet - érzem, hogy míg a technikai tudásom az egekbe ívelt öt év alatt (khm, onnan kezdtem, hogy egy sima téglalapból szabott gumiházas szoknyát is elrontottam:), a szín- és anyagkezelésem még nem az igazi. Azt hiszem, meg fogom próbálni az egyszínű paszpartuzást, az kb. olyan lenne, mintha normál keretbe tenném.

Az pedig külön érdekes, hogy míg itt, a kommentekben zömében az újravarrásra szavaztok, a szavazó modul állása pont 50-50%:)) Azt hiszem, én is az újravarrás felé hajlok, de előbb befejezek egy-két függőben lévő köteményt, horgolmányt:)

Barbaral írta...

Csatlakozom a többséghez, pici "érlelés", aztán újra befejezés:) Kár lenne azt a helyes kis sünit egy szekrény mélyére dugni.

Tapasztalatból tudom, hogy nincs annál rosszabb, mikor valamelyik munkáddal nem vagy elégedett és csak kerülgeted, rakosgatod. Rám is vár pár ilyen "újragondolás":)

Zsuzsa írta...

Szerintem a hátuljával kellene csinálni valamit, de az sem égető. Én mindenképpen megtartanám magamnak, hogy emlékeztessen: a rest kétszer fárad :-) Az eleje szerintem nagyon klassz, mert a keret hiányzó 1 cm-réről nem tudnánk, ha szóltál volna...stb. Ne legyél magaddal túl szigorú!

M. Veronika írta...

Drága KicsiKató!
Elég kemény önkritikát gyakoroltál :-) Nekem személy szerint így is nagyon tetszik, azért a sok "hibán" túl az is látszik rajta, hogy sok időt töltöttél vele, és nem sikerült ám rosszul! Nekem is vannak olyan régebbi munkáim, amelyeken felfedezem a hibákat - de nem mindig javítom. Az ok egyszerű: látom magam mögött a megtett utat, mert nekem minden darab 1-1 állomás. Nem tökéletesek, de némelyik egész bájos a maga módján. Persze olyan is akad, amelyik kicsit bosszant (mint ez a kép Téged). Ha megéri vele vesződni, akkor bizony neki esek és újravarrom. Van pl egy régi konyhai fali zsebem (annak is keresztszemes díszítése van), na annak vmi borzasztó lett a pántolása. Piszkál nagyon, ezért kimostam és betettem a varrnivalók közé. Erőt gyűjtök, és majd nekifogok, csak adni kell magamnak egy kis időt. Én is úgy vagyok vele mint a többiek: ha haragszom magamra és az alkotásra, akkor biztosan nem sikerül szépen kijavítani. Aludj rá egyet, és próbáld elgondolni, hogy is lehetne úgy átvariálni, hogy még a "hibákból" is előny legyen. A szavaidból úgy érzem, hogy Te igenis szereted azt a kis sünit! Akkor pedig megéri újravarrni :-)

Mammka írta...

Én arra gondolok,hogy az a lényeg,hogy TE JÓ ÉRZÉSSEL TUDJÁL RÁNÉZNI!!!!Mert ha rossz a szájízed miatta,az sok mindenre rányomja a bélyegét.
Pihenjél addig,amíg lesz újra kedved a kezedbe venni.HA nem lesz,akkor hagyjad a fiók mélyén,már ha onnan sem kísért a rossz érzés elő.:)
Van,amikor viszont érdemes kijavítani,HA ATTÓL JOBBAN ÉRZED MAGAD!Ez a lényeg, nem a tökéletesség.

Kalex © írta...

Én is hasonló véleményen vagyok, mint a többiek.
Pihentesd!
Én is ezt tenném.
Sőt ilyenkor én még a nem tesző részeket sem fejtem le, csak ollóval levágom... (!) De! Utána elönt a melegség az "új" láttán. :o)

Strugamano írta...

Én mindenképpen a d-re szavazok. Egyrészről ha így marad, akkor kidobtad az összes ráfordított időt, munkát az ablakon, mert nem lesz öröm ránézned. Ha kibontod, akkor a munkának csak egy részét kell korrigálnod és szeretheted egész életben. Másrészről a bontás jó tanulópénz a továbbiakra. Legközelebb tízszer meggondolod, hogy csináld-e félkedvvel, lemondásokkal. Harmadrészről példát mutatsz a környezetednek. Azt gondolom ezek súlyos érvek külön-külön is. Kitartás! :)))

Verocs írta...

Szia Kata,
előre szólok: nem tudok varrni :) ezt Te is nagyon jól tudod. De szerintem tedd félre ne foglalkozz vele, majd megérik benned, és a tudatalattid úgyis megmondja mi lesz a legtökéletesebb-Neked. Szerintem túl sok a barna (pedig szeretem), de így elnyom mindent.A hímzővászon is festett, szóval amellé én hangsúlyoznék mondjuk egy zöldet, v törtfehéret (a hóvirágból, a szélére pedig egy barnás árnyalatot-de csak egyszínűt.Ha kereteztetnéd, milyen keretben látnád szívesen? és szerintem az lesz a két jó megoldás :)A kivitelezéshez sajnos nem értek :) Óhh, ha valamilyen kötéses kérdést tennél, egyszerűbb lenne ám! :)

ElizAniko írta...

Azt hiszem Te már tudod, mit fogsz vele csinálni, csak még hezitálsz.

Hiszen tudod mik a hibái, tudod, mit kell másként varrni.
És szerintem vagy annyira kíváncsi, hogy meg is valósítsd.


Elizanikó

F.Gina írta...

Egyetértek Elizanikóval, tudod te, hogy mit akarsz :)) A barna keret nagyon nem megy hozzá, én egy keskeny egyszínű világos után lehet, hogy a mintás világosat visszatenném rá, és aztán egy világossal fejezném be. Nem értem, minek a ferdepánt, az egyenes munkákat hullámosítja :)) És ez is csak magánvélemény, de nem tenném az elejére a címkét, bármennyire is te vagy, nem illik hozzá :)) Puszillak és bocs!

Monessa írta...

Tedd el, 1-2 hét múlva vedd elő, ha akkor is úgy látod szét kéne szedni, tedd azt. :)

Gira írta...

Én az ilyenekkel úgy teszek, hogy eldugom, és soha többé nem találom meg :) (Mellesleg én is borzasztó körülmények között tudok csak alkotni. Ha rend és tisztaság van, ott nem tudom kifejezni önmagam, mert az nem én vagyok :) )

Sofie írta...

Ismerős érzés...mindenkivel előfordul. Pihentesd kicsit és mad meglátod, hogy lesz-e kedved újra nekikezdeni. A hibáival együtt szép lett, nekem tetszik!

micuska írta...

Ide figyelj Kató!

Add nekem! Cserébe megmutatom, a falvédőt, amit novemberben készítettem a kiscsajnak (+1-et januárban is). Az ő szobájában az én művem fölött faliképként, maga a tökéletesség példája lenne. Nosss?

Jutus írta...

Én hagynám pár napig pihenni a dolgot,mert másnap mindíg másképp látom a világot!:))Mindenképpen mensd meg ezt a szép kis sünit!:DDD

Barbi írta...

Én szét szoktam szedni, amit nem szeretek és javítom. Olykor van, ami a kukában végzi. :( Egyébként tök helyes kép! Dönts belátásod szerint! Egyik sem olyan hiba, hogy ne maradhatna, legnagyobb hibánk, hogy a hibáinkra hívjuk fel a figyelmet, nem az erősségeinkre! :D

Barbi írta...

Ja! Nekem is épp elfekvőben van egy karácsonyi, amit szétbontásra vár. Szóval detto...

Hesztia írta...

Igazából nem olyan vészes,kukába semmiképp nem dobnám....de ismerve magamat,én biztosan elbontanám és javítanám. Nem gondolom, hogy annak kéne mementót állítani, amit elrontottam- azt hozza majd magától az élet,esetleg úra és újra, inkább annak, hogy "fejlődöm" , hogy tanulok a hibáimból és a következő maj sokkal jobb lesz:))

ui.most már nagyon kíváncsi vagyok a szavazás végeredményére, és a te döntésedre :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails