Hogy mégis sikerült kibírni öt hónapot, míg a kártolóm elkészült, átszelte a vél világot... Tudtam, hogy érdemes várni és az energiákat tartalékolni.
Azt is tudtam, hogy mi lesz az első batt, amit a saját dobomon kártolok össze ezekből:
A gyapjak nagy részéből öncsíkozó fonalat fontam:
A maradékot pedig kétszer átküldtem a kártolón:
Igazán megérte a várakozást és a melót is, pár órányi fonás után ez a csoda született:
Imádom, hónapokig nézegettem Zsuzsa blogján, ahogy játszik a különféle színekkel, imádom, ahogy a lilában megjelennek a kékek és a pinkes-bordós árnyalatok is: (itt még egyágúan, cérnázás előtt)
A végeredmény fingering vastag fonal, már ki is néztem hozzá egy saját festésű árnyalatot, amibe beledolgozhatom egy fair isle pulcsiban!
Imádom a festést, de sokkal több bennem a kreatív-színes energia, mint ami belefér a fazekakba - a dobon más formában, de nem kevesebb lelkesedéssel keverem a színeket.
Az pedig nem is kérdés, mivel kötöm majd. Úgy alakult, hogy Szilvi szülinapi ajándéka (amitől bőgtem, mint egy gyerek <3) tökéletesen illik színben hozzá!
Folyt.köv. hamarosan! :)
