Ez a kép sokszor eszembe jut magammal kapcsolatban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, hajlamos vagyok efféle korlátokkal lekötni magam. Lusta vagyok. Nekem ez úgyse megy. Nincs rá időm. Ez hülyeség. Nem vagyok hozzá elég jó. Minél mélyebben ismerem meg magam, annál több műanyag széket találok.
Így vagyok a festéssel/rajzolással. Sose volt igazi sikerélményem, más gyerekek a tesi- és rajzórákon élik ki magukat, nekem mindig ezek voltak a kínszenvedések az órarendben. Az utolsó hivatalos testnevelés után másfél évtizeddel leszámoltam a futás mumussal, most pedig nekimentem a "nem tudok rajzolni/festeni"-nek.
Nézzük tényszerűen: vannak az őstehetségek és akik egy pontot se szereznek a rajzolós activityben - a második táborhoz tartozom. De sose képeztem magam. Sose akartam jobb lenni benne. Sose próbáltam ki pár technikánál többet, márpedig ennek is annyi ága és módja és hordozója és szintje van... Fonalfestőként képtelenség, hogy ne találjak egy nekem tetszőt.. végső esetben ott van az absztrakt festészet. Előbb azonban szeretnék magamnak esélyt adni. :)
Az akvarell rég izgatja a fantáziám. Ahogy a vizes papíron egymásba futnak a színek... Ahogy kirajzolódik egymás mellett a milliónyi árnyalat, amilyen könnyedén játszanak az ecsettel a tutorialokban a hozzá értők... Mivel hörcsög aszcendensű vagyok, kellő időt és pénzt öltem kutatómunkákba, rengeteg elmentett videó (Isten áldja a youtube-ot, skillshare-t és minden alkotóművészt, akitől a világ bármely pontjáról tanulni lehet!), papír és festék beszerzése után egy Shayda Campbell videóra esett a választásom.
Nem hazudok, egy ilyen egyszerűcske projekt is kifogott rajtam. Sokat kell gyakorolni, mennyire legyen vizes, hova és hogyan húzzam az ecsetet, hogy keverjem a színt, arról nem is beszélve, mennyire jó lenne, ha rendben lenne a térlátásom és érdekelnének a részletek, de talán ez is csak egy műanyag szék és bár eddig nem izgatott, mi hogy néz ki pontosan, milyenek az arányok és a színek, sokkal jobban érdekelt a mögöttes, az érzés, az összkép, a hangulat - hátha ez is fejleszthető. :)
Szóval festettem több szép és még több kezdetleges virágocskát, ágat és levelet.
Aztán kivágtam
és egy sk hajlított pop up képeslap alapra ragasztgattam őket.
A végeredmény - akármilyen gyerekes is - nagyon tetszik! És természetesen a világ összes papírlapját telifesteném azonnal. :)
Nagyon rég nem kötött le ennyire semmi... Úgy terveztem, a festegetés alatt megeszem a kedvenc sütim maradékát - csak a végén vettem észre, hogy érintetlenül várt az asztal sarkán. A kötés már túl automatikus, a bonyolultabb minták számolgatása és figyelése nem okoz flow élményt, így most különösen örülök ennek a meditatív alkotóélménynek.
Meglátjuk, hova vezet ez az új irány. Mikor elkezdesz japánul tanulni, nem tudhatod, később tízig leszel képes számolni vagy leteszed a felsőfokú nyelvvizsgát. Azt hiszem, csak motiváció, kitartás és kellő idő kérdése. Mindenesetre hála a Black Friday-nek, jövő héten várható még kevéske festés, lesz itt még papíros blogtartalom! :)
