Hallottátok április 27-én dél körül azt a robajt? Nem földrengés volt, csak a vállamról gördült le egy régi súly. :)
Történt ugyanis, hogy anno domini 2017-ben kitaláltam, a következő évben minden hónapban kötök egy saját festésű fonalból zoknit, hogy 2019-et egy tucat friss zoknival kezdhessem. Minden a tervek szerint ment áprilisig, májusban azonban vállalkozó lettem és borult minden előzetes terv. :D
Nem idegeskedtem, sőt, le is tettem róla hónapokig. Az utóbbi pár hónapban azonban belehúztam és voila:
Egy tucat friss, színes zokni. :)
Persze, jön a nyár, de egyrészt én még a nap nagy részében zokniban vagyok (isteni hűvös nyáron a házunk), másrészt pislogunk párat és megint itt az ősz...
Eleinte még lelkes voltam és mintás zonikat kötöttem, de aztán elengedtem a terv ezen részét. Szeretem a sima zoknikat kötni és hordani, szeretem, hogy nem kell odafigyelni, csak lefoglalja a kezem és közben tudok nézni valamit, bármikor felkaphatom, ha folytatni szeretném.
Két éve még lehetett ilyen helyes kis osztott belsejű zoknidobozokat kapni az ikeában (tavaly már nem láttam), végre-végre teli a doboz!
(És ha azt hinnétek, eluntam a zoknikat, hát nem. :) Anyukámnak 11 pár zoknija van eddig és hogy ne árválkodjon az utolsó fakk a dobozában, hamarosan belebökök ebbe:))
