A tavaszi Kacskaringón bevallottan fáradt és nyűgös voltam és mit csinál ilyen állapotban az ember lyánya, hogy jobb legyen neki? Vásárol, naná, lehetőleg minél könnyebben és kisebb energiabefektetéssel. Itthon a fotelből, online, a Kacskaringón pedig a székéből üldögélve böngészi a szomszédok portékáit... :D
Így esett, hogy a Guzsalyas standjánál kinéztem magamnak egy szürke és egy kék gyapjat. Addig-addig nézegettem, míg sikerült összegyűjteni az erőt és arrébb sétálni 6 métert, hogy közelebbről is megtapogassa őket... És akkor elvesztem. A kék se sprőd, sőt, de a szürke...! Mintha a békebeli Rikker gyapjat (emlékeztek, milyen puha volt? ajjh, de hiányzik!) alpakával és selyemmel ötvöznéd...
Akkor már bőven pulcsilázban égtem és próbáltam eldönteni, melyik legyen a kiválasztott, de nem jutottam dűlőre. Megmutattam Erikának és Kingának és már nem tudom, melyiküknek támadt a zseniális ötlete: legyen mindkettő, hát a fair isle pulcsik!! :))
Így aztán a kék/lilából 50 dekát hoztam, a szürkéből 20-at.
A szürke valóban csodás lett, de képzeljétek, durván masszív szaga volt. Féltem, mi lesz vele, de hál'Istennek (és a Perwollnak:)))) sikerült megszelidíteni.
És hogy ne csak a körítéssel untassalak benneteket: egyszerre volt szuperjó és végtelenül egyhangú ezeket a szimpla gyapjakat fonni. Viszont tudom, hogy sokkal inkább ki fogom használni azokat a szimpla pulcsikat, amik majd egyszer születnek - szóval valamit valamiért.
Sikerült végre egy kicsit kezelhetőbb vastagságot fonni, valahol a DK és fingering között. Most egy kicsit ugyan játszadozni fogok (megérkezett a blending boardom és vettem/festettem egy csomó színes gyapjat...:)), de később szeretnék még unalmas szimplákat is fonni. Ja és persze pulcsikat kötni, el ne felejtsem. :)
A végeredmények:
