Szeretek előre tervezni, finnyás is vagyok, úgyhogy nehezen viselem a meglepetéseket. Ezért is került el eddig mindenféle MKAL (mystery knit-a-long, azaz olyan közös kötés, ahol vajmi kevés fogalmad van, mi(lyen) lesz a végeredmény.
És ezért is lepett meg, mikor olyan lelkesen belevágtam ebbe az Albion zokniba. A kezdet nagyon kecsegtető volt, egy csodás norvég mintával kezdtünk:
Aztán jött a fekete leves, kontraszt szín mehet a kukába, jöhet a fő szín és csavar csavar hátán... Nem mondom, hogy nem tetszett (jó, elsőre nem...), de ez a baj a meglepetésekkel, ha norvég mintára számítasz és csavarhegyeket kapsz, óhatatlan benne van a csalódás..
A második mintarész végére egészen megbarátkoztam a projekttel, mire a harmadik rész így kezdődött: "This is when it gets interesting!" Mire én azt gondoltam: *****, hát mifenét találtál ki a sarokrészre??? Szerencsére nem volt annyira bonyolult, annyi volt benne a csavar (háhh!), hogy 6 szem híján a teljes zokniszárat tovább kellett kötni, egészen le a sarokig, így a csavarásos (és még fordított szemes mintával is megbolondított...) szupercsicsa történet a földig ért...
Innen azonban már egy nagyon szép befejezés következett, rövidített sorokkal megbolondítva kialakítottunk egy szépséges V alakú részt a lábfej tetején és viszonylag gyorsan befejeztük a zoknit.
A mintától eltérően a norvég résznél alkalmazott kékesszürke színnel kötöttem meg az orrát, szerintem kifejezetten jót tesz a zokninak ez a kis változtatás.
Szeretem, imádom a végeredményt, de most itt az ideje valami laza kis projektnek: :)
