2017. március 16., csütörtök

Ibiza

Még tavaly ősszel festettem ezt a szöszt, valami hihetetlenül puha 50-50% selyem-merinó keveréket, de féltem nekifogni, annyira csodás volt eredeti állapotában.

Aztán januárban, miután elégedetten konstatáltam, hogy tudok vastagot fonni, megijedtem, mi van, ha vékonyat már nem? Muszáj volt nekiülni ennek...

Az első motring hamar el is készült és jött is a rettegett 'HalfMotringYarn' szindróma. Zoknikötők között ismeretes a betegség (second sock syndrome), hogy miután megkötik az első felet, a lelkesedés hirtelen lezúg a béka segge alá és sose lesz kész a második.. Hát ez nálam fonás közben jelentkezik. Annyira, de annyira tetszett, fotóztam, napokig hurcolásztam magammal mindenhova, hogy már nem is akaródzott újra visszatérni a folyamat elejére. 

Szerencsére Kati beleszeretett, így legalább visszahozta a motivációmat. A találkozónk előtti nap estéjén készültem el vele, úgyhogy már időm se maradt lefotózni, de becsszóra az egész így nézett ki. :)

3 megjegyzés:

vmarty írta...

Tényleg ketten voltak, HKK-s becsszó :)!

aarkus írta...

Nagyon szép és nagyon ibizás... :-)

Kati írta...

Csodálatos, imádni való! Ja, a fonal is ;) Köszönöm Kata! Ígérem, a legeslegjobb projektet igyekszem megtalálni hozzá!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails