Évek óta kötök, de valahogy leragadtam a kendőknél. Imádtam őket készíteni és hordani is, semmi macera, már-már csukott szemmel is megy, de... De olyan, mintha csak rántottát tudnék sütni. Pedig ha megy a rántotta, onnan csak kis ugrás az omlett, aztán a palacsinta, a tortilla, a...
Szóval úgy döntöttem, idén nekimegyek a démonoknak sorba. Nem igaziak ők, csak túlmisztifikáltam őket. Mint a zokni. Őszintén, el se tudtam képzelni, hogy alakul ki a forma. Muszáj volt belevágnom. Kötnöm. :)
Egy amerikai vlogger tanácsára kerestem egy kicsit vastagabb fonalat, Malom volt itthon bőven, gondoltam, ha nem sikerül, nem nagy veszteség. És pár nappal később lőn, ez lett belőle: :) :) :)
Nem tökéletes, de az elsőknek nem is kell annak lenniük. Nem túl nagy, a sarkánál történt valami kis csúnyaság és tiszta gyapjú, így nem nagyon fogom használni, de majd max. bekeretezem és a falra teszem.
Akárhogyis, belevágtam, sikerült, a zoknidémonnak annyi, én meg boldog vagyok. Kell ennél több? (igen, egy hordható zokni..:))))
Végül, de nem utolsósorban tessenek megcsodálni ezt a csodás zokniblokkolót. Enikő készítette nekem, de úgy tudom, lesz ott még bőven, ahonnan ez jött! :)
