2013. november 5., kedd

lávsztori

~avagy egy nászajándék kalandos története~

Van nekem egy barátnőm. A Barát. Aki mellettem van már évtizedek óta (vicces dolog ezt harminc évesen kimondani, de tény, 20 és fél éve ismerjük egymást:)). Aki ismeri a titkokat. Aki látta a nyomorúságos pillanataimat és aki társam volt a boldogságokban is.

M. azonban elkelt. R megkérte a kezét a nagykönyvben megírtak szerint, de itt rögtön le is léptek a szokásos ösvényről: lagzi tíz héten belül. M. nem az a tipikus patópál úr, nem hisztizünk - szervezünk, csináljuk.

Hát jó. Már itt gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de még bizakodtam. Jóbarátként már listám volt a teendőkről, mikor elkezdtem gondolkodni, mi legyen az ajándék. Az biztos volt, hogy horgolt, mert az gyors. (muhaha...:))) Legyen monumentális, lehessen használni. Ok, legyen ágytakaró.

Szinte a döntés napján szembejött velem Annás blokkja, tudtam, őt akarom. Legyen akril, mert könnyen elérhető, strapabíró és nem nyúlik. A próbahorgolások megleptek: a fonalhoz  javasolt hármas tűvel tíz centis, míg négyes tűvel 12 centis lett a végeredmény!! Ez kicsit se mindegy, mikor az a tét, 530 vagy 360 négyzetet kell meghorgolni...

Előbb a középső köröket horgoltam, adhoc alapon, mindenféle, de főképp Itthon lévő Lisa fonalakból. Nem számoltam, nem taktikáztam, horgoltam, míg elég nem lett. Könnyen ment, talán túl könnyen is.
http://www.flickr.com/photos/8643965@N07/10696507063/in/photostream

Itt jött az első krach. Megsokszorozódott a munka, gyakorlatilag öt hétig hozzá se szagoltam a takaróhoz, se időm, se erőm nem volt. Annyira futotta csak, hogy megvegyem a másfél kilónyi szürke Lisát...

És akkor jött a másik baj. Már célegyenesben voltunk, egy héttel az esküvő előtt durva láz döntött le a lábamról. Hétfőn doki - tüdőgyulladás. Kétségbeesetten mondtam le a heti programokat, hogy legalább a szertartásra emberi külsőm legyen. És aztán jött a kedd hajnal, mikor felfedeztem magamon húsz pöttyöt. A kedd délelőtt, mikor már negyvenen voltak és a kedd délután, mikor a háziorvosnál pityeregtem, hogy denekemesküvőre kell mennem. Igen. Sikerült a horgolt pöttyöket bárányos pöttyökre cserélni. Október ötödike végül M. életének legszebb, míg az én egyik legnehezebb napom lett. Miközben ő oltárhoz vonult, én otthon feküdtem erőtlenül, többszáz bárányhimlő alatt, valahol ott mélyen.

Na de hagyjuk a tragédiát. Másnap megráztam magam és beterítettem az ágyam szürke fonalakkal. Az otthon töltött egy hét alatt annyit haladtam, mint előtte egy hónapig.
http://www.flickr.com/photos/8643965@N07/10696315484/in/photostream

Pár napja kész lettem, elégedetten hátradőltem,
http://www.flickr.com/photos/8643965@N07/10696314554/in/photostream

ma átadtam.  :)
http://www.flickr.com/photos/8643965@N07/10696335006/in/photostream

És akkor a száraznak tűnő, de itt-ott elképesztő tények:
http://www.flickr.com/photos/8643965@N07/10696332306/in/photostream

 - A minta Annástól származik, akinek itt is ezer hálám, pont a legjobbkor posztolta a blogján.
 - Július 30. és november 1. között a becsült számítások szerint 110-120 munkaórám van benne.
http://www.flickr.com/photos/8643965@N07/10696312134/in/photostream

 - A pöttyök mindenféle akril, de főleg Lisa fonalból készültek, 323 darab, összesen 880 gramm. A négyzetesítéshez elhasználtam másfél kilónyi szürke Lisát, a varráshoz 50 grammnyit, a szegélyhez 100 grammot.
 - A takaró végleges mérete 225x200 cm, összesen 2530 gramm, 6340 méter, 50,5 gombócnyi fonalból áll.
 - A horgoláskor keletkezett fonaldarabok súlya meghaladja az 50 grammot. :)
http://www.flickr.com/photos/8643965@N07/10696508043/in/photostream


De a lényeg:
Éljen az ifjú pár!!!!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails