2012. december 28., péntek

kevés szóval...

... mer' év vége van és fáradt vagyok :)
jó pihenést nektek is!!

 Erikának kötéstartó makk a zokniprojekteknek:
kendő, ami már kész, de blokkolásra vár:
hímzett fadobozok:

nagyon megy nekem ez a szűkszavúság! :)

2012. december 26., szerda

dandelions

... mert bár imádom ezt a virágot, tízből kilencszer nem jut eszembe magyarul, hogy pitypang. Na de kezdjük az elején.

Múltkor épp csak beszaladni volt időm az egyik kedvenc turkálómba, ott kezembe akadt egy szimpatikus szürke kötött ruha, hát elhoztam próba nélkül. Sajnos csak itthon derült ki, hogy szúrós gyapjú, de ki bánta már akkor... Tudtam, hogy táska akar lenni!

A pitypangok felrajzolása varrógéppel még könnyen ment, aláraktam egy vastagabb papírvetexet, ment minden, mint a karikacsapás. Amikor viszont alákerült még a vatelin is... Hátizé... Hiába gombostűztem le ezer helyen, mindenhol kis huplik keletkeztek. Akkor már ezt se bántam, eleve szeretem a tökéletlenségeket. Ha fodrozódni akar, hát felőlem nyugodtan!

És ez lett a vége. Vérbeli öko-szatyor, a cipzáron és a cérnán kívül mindene újrahasznosított.

A bélése párnahuzat,

a füle öv. (Köszi Kinga az ötletet!:))

Bejövős. Malaclopó fazon, végrevégre! :)

2012. december 19., szerda

mellékvágány

Nem szokásom hosszasan bíbelődni papírokkal, de azért be kell látnom, imádom őket. Imádom a tollakat, az írást, a naptárakat... Az elmúlt 56 hetet egy kínai naptárral húztam ki (igen, 4 héttel megtoldották:)), idén váltani akartam.
Előkerestem a pár éve polcon porosodó filofaxom és új életet leheltem bele. 


Nem kis idő volt, mire kitaláltam a beosztást, megszerkesztettem a belevalókat, nyomtattam - daraboltam - lyukasztottam, de kész! A legbüszkébb az elválasztó lapokra vagyok.

Vettem vastag papírt, mértem, szabtam, vágtam, aztán kerestem szalvétákat és sima stiftes ragasztóval felragasztottam a szalvéták felső rétegét. 

Ugye, milyen klasszak lettek?

Jó lesz ez a soron következő 56 hétre. :))

(és hogy elférjen, kellett nagyobb táska is. egyelőre csak ilyen rossz fotón tudom mutatni, amint fényhez jutok, hozom őt is!:))

2012. december 14., péntek

előkarácsony

Szerencsére Tijana barátosném csak pár óráig bírta a jellemfejlesztő önmegtartóztatást, kibontotta a csomagot, így mutathatom az első karácsonyi ajándékokat:)))


A füzet adott volt, a többi már jött magától... :)

Imádom ezt a madarat!

És hogy a gyerkőcök ne akarják elbitorolni, hát kaptak egy-egy maréknyi koalát, macit és nyuszit. Kár, hogy nem tudom szemléltetni a méreteket, irtó picik, igazi gyerekmancsba valók:)

2012. december 11., kedd

csíkoska

Amikor a legutóbbi kendőmmel kész lettem, egyet tudtam: rövidített sorost és lustát mostanában nem. Persze az elhatározások nem hosszú életűek nálam, így lehet tippelni, milyen lett a következő kendőm is... :D

A fonalakat direkt ehhez a projekthez fontam és bár többel készültem, hogy kijöjjön belőle még egy ujjatlan kesztyű, hát olyan sok maradt, hogy gondolkodhatok további projekteken is.

Imádom a sok-sok színt, ahogy egybeolvadnak és ahogy a szürke megszelídíti őket. 

Persze pont a formáját nem sikerült szemléltetni, de ilyen, higgyétek el nekem!:)

Hmmm... Bele kéne húznom, folyamatban van egy rózsaszín kendő, de ha nagyon ügyes leszek, kétünnepközt belefér még egy. Vagy kettő. Mindenesetre ez a csíkoska az idei tizenötödik.

2012. december 3., hétfő

köszönöm:)

Köszönöm, hogy ennyien játszottatok és itt vagytok!

A neveket a random.org őrző kezeire bíztam, persze több helyes megfejtés érkezett, de csak ennyi fért a monitorra...


Gratulálok, Kati, keresni foglak e-mailben, a többieknek meg üzenem: lesz még a héten játék! :)

öt év

Öt év baromira nagy idő, azt hiszem, ezt már az elején leszögezhetjük. Nem tudok nem visszagondolni az akkori életemre, mennyire más volt... Emlékszem, 4-5 blogot követtem, próbálgattam a szárnyaimat a valós és a kreatív életben is...

Sok víz lefolyt a Dunán. Mikor megnyitottam a blogot, a mostani látogatószámról álmodni sem mertem volna. Vagy a sok kedves virtuális és RL ismerősről-barátról, akiket a kicsikatóságnak köszönhetek. 

Az elmúlt évek alatt megváltoztam, felnőttem. Talán már nem vagyok olyan csapodár, hosszabb ideig elidőzök egy-egy kézműves ágnál. Már bátrabban indulok el az ismeretlen felé. Már elhiszem, hogy KicsiKatónak lenni jó dolog. Sőt, remek! 

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben mostanában többször is, hogy be kellene zárni a blogot. Átalakul a világ, átalakulnak a kommunikációs csatornák, manapság bloggerként már egy kósza lájkért is hatalmas erőfeszítéseket kell tenni, nem hogy egy kommentért... az már manapság csodaszámba megy.

De nem zárom be. Azért sem, mert ez itt az életem egy hihetetlenül fontos szelete és azért sem, mert nem vagyok hajlandó magam a hozzászólások száma alapján megítélni. Talán lesz még olyan, mikor a blog lesz a fő hadiközpont, addig is kitartóan írok nektek tovább. Mert tudom, hogy ott vagytok. És ez nekem elég.

Fogadkozni egyelőre nem fogok, a tervekkel majd jövök az év végi összegzésként... Azért morzsoljunk egy pár könnycseppet az elmúlt öt év örömei és bánatai fölött, nekem meg engedjétek meg, hogy hozzak egy kollázst a szívemhez közelállókról.

Köszönöm, hogy vagytok!:)

ps.: este jövök a nyertes nevével! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails